Feri!

Már így is két műszakban dolgozok, mikorra gondoltad a másodállást? Ha nem vetted volna észre, reggeltől estig az egyik műszakban, majd amikor hazajöttem, itthon a második műszakban kell megfelelnem. Vagy úgy gondoltad, hogy a lakás és az ingeid öntisztulóak? A vasalást meg elvégzi Mikrobi, míg mi odavagyunk? Hát nem! Ezeket mind én csinálom munka után! Szóval ne gyere nekem a másodállással, mert ennyi erővel akár én is beoszthatnám a munka utáni kevéske szabadidőd. :S

Ami az autóvásárlást illeti, még alaposabban utána kell járnunk a témának. Kicsit utána olvastam ennek a matricás dolognak, és azt írta az újság (csak ma már online formában :)) ), hogy ez nekünk nem a legjobb biznisz. Biztos vagy benne, hogy használt autóra is vonatkozik? Egy kicsit pilótajáték érzésem van ezzel kapcsolatban. Nem beszélve az adózási kérdésekről. Több információ kellene erről is!

Nem értem pontosan azt sem, hogy mennyi lenne a törlesztésünk. 

Mivel menjünk nászútra? Én márpedig repülőre nem ülök! Brenda (1991-es születésű Volkswagen Polo, Icus Brendának nevezte el) biztos, hogy kibír ilyen hosszú utazást.

 Ezt az ajánlatot dobta ki az Internet, az általunk is megfizethető és fenntartható típusra és árkategóriára:

Alaposan átnéztem milyen lehetőségeink vannak a hitelfelvételre. Brenda 200 000 Ft-ért eladható, viszont nekünk nincs megtakarításunk, és jelentős hitel terheli közös lakásunkat is. Az új autó megvásárlásához márpedig minimum 30% önerő (saját rész) szükséges. Akárhogy is számolom 1 250 000 Ft x 30% - 200 000 Ft = 175 000 Ft-ra van szükségünk.

Ha kérünk egy kis pénzt a szülőktől és némi fizetés előleget főnökeinktől szerintem el is tudunk vele indulni! Még vállalhatnál másodállást és akkor a hitel törlesztést is tutira tudnánk fizetni. Kiszámoltam több helyen is, és nagyon hasonló eredmények voltak. Ha 48 hónapra veszünk fel 875 000 Ft, Euró alapú hitelt, akkor kb. 25 000 Ft körüll lenne a havi kötelezettségünk. Korábban végigjártam több autóhitellel fogalkozó bankot is, de azt mondták a finanszírozásról érdeklődjek a kereskedőnél. Itt látod az egyik aklkulációt, ahol az autót is találtam.

(Nem számol, a legördülő listában láthatod, hogy milyen futamidők között lehet választani, és hogy milyen mértékű saját erőt alkalmazhatunk.)

Icus te hallottál már olyanról, hogy járműreklám? Állítólag a törlesztőrészlet mértékét is elérheti az az összeg, amit kapunk, ha felmatricázzuk az autót!

Feri az őrületbe kerget a spórolásával, pláne, hogy felemunkát végez, mert szerintem nem terjed ki mindenre a figyelme, viszont azt hangoztatja, hogy nélküle csődbe menne a családunk. Hát szerintem ez nem igaz. Biztos vagyok benne, hogy ha alaposan szétnézek a házunk táján, találok olyan tételt, amin még nyerni tudunk pár forintot. Elkezdtem hát kutatni, összehasonlításokat készíteni, hogy mit mennyiért veszünk, mely szolgáltatásokért mennyit fizetünk. 

Kicsit úgy éreztem magam, mint az anyuka Móricz Zsigmond novellájában, ahogy a lakás minden szegletét átkutatta a bizonyos hét krajcáért. (bár tisztában vagyok vele, hogy a problémáim kicsinyesnek tűnnek a novellában történt drámához képest)

Kiderült, hogy szolgáltatók terén összességében jók vagyunk, szinte minden esetben a legjobb és legolcsóbb szolgáltatásokat vesszük igénybe. Ekkor a napi posta válogatása közben kezembe akadt a számlakivonatunk, és leesett az állam, amikor megláttam a bank által felszámolt tranzakciós, és számlavezetési költségeket. Az érdekes - vagy inkább szomorú - az egészben, hogy ugyanezt a mozdulatot minden hónapban elvégzi valamelyikőnk, de eddig elsiklottunk a részletek és az apró tételek felett. Összeszámoltam, hogy mennyit fizetünk egy hónapban csak azért, mert van bankkártyánk (egyet használunk, mert az így olcsóbb... :)) ) a közös számlánkhoz, átutalással fizetjük a havi rendszeres kiadásainkat (pl. rezsi, biztosítás, hiteltörlesztés), és még igénybe veszünk néhány apróbb szolgáltatást is. Úgy döntöttem, ez lesz az a dolog, amivel Ferit a sarokba szorítom, és ha ténykedésem siker koronázza, meggyőzöm, hogy a havi megtakarításból (amit nekem köszönhetünk!) vegyünk végre egy új kenyérpirítót! Mert ez nem kenyérpirító, ez kenyérÉGETŐ inkább. Unom, hogy két késsel kell pirítóst készítenem, hogy a konyha utána tele van mindenütt a lekapart, égett kenyérmorzsával, hogy reggel inkább nincs kedvem enni, csak ne kelljen a pirítással járó műveletsorozatot elvégeznem ... és még sorolhatnám. 

Megnéztem néhány összehasonlítást, és a legolcsóbb, névtelen kenyérpirítók árai 2112,- Ft és 3000,-Ft között mozognak, így egy okos számlavezető váltással néhány hónap alatt megspórolhatjuk eme befektetés árát. Itt található meg az összehasonlítás a kenyérpirítókról: http://www.arukereso.hu/kenyerpirito-c4111/#f-orderby=1

Ugye, hogy ez nem is olyan vészes, és megéri az árát? 

Csináltam egy összehasonlítást a legnépszerűbb bankok számlavezetéssel kapcsolatos díjairól. Kíváncsi leszek, Feri mit szól hozzá. 

A kis táblázatomban pirossal jelöltem a jelenlegi számlavezetőnket (ez itt nem a reklám helye), és a mostani bankolási szokásainkat vettem figyelembe. 

• Végy néhány szelet kenyeret
• Tedd be a kenyérpirítóba

• Amikor kellemes füst dől ki a kenyérpirítóból, húzd ki az erre a célra készült piszkálóvassal

• Keress két darab kést. Az egyik kést a kenyér kapirgálására használjuk, másik kést a vajazásra.

• Tejjel vagy paradicsommal tálaljuk.

Nagyon be kell osztanunk a fizetésünket, de Icus megint rábeszélt, hogy menjünk szórakozni. Ezért elmentünk a múlt hét végén borkóstolóra a várba. Hiába mondtam Icusnak, hogy nem vehetünk Töki Pompost vagy sajttálat, majdnem hisztizni kezdett, de szerencsére időben abba hagyta ezért is szerettem belé. :$ Sikerült meggyőznöm, hogy készítsen előre szendvicseket, amiket az első pohár bor után megettünk a fűben ülve.

 Icus végül belátta, hogy ez így sokkal romantikusabb, volt, mintha mások által készített drága kajára költöttük volna a pénzünket. Egy kis másfél szobás lakásban élünk, amit hitelből vettünk, és rezsire, bkv bérletre, stb. költünk. Minden eszközt meg kell ragadnunk a spórolásra, ezért mi is megpróbálkoztunk a kiadások napi szintű vezetésével (tudatos élet). Ahhoz, hogy Farago Junior érkezéséig minden feltételt megteremtsünk (megtakarítás, nagyobb lakás, autó) minden forint kiadást alaposan meg kell gondolnunk, és ez is az én feladatom lesz, mert Icus csak szórja a pénzt. Mostanában sokat gondolkodunk a kis Faragón és a számítógép segítségével megszerkesztettük első saját gyermekünket. Talán így fog kinézni :-)

Később, még írok róla, de most már késő van, szólít a kötelesség....

Múlt hét pénteken Ferivel (a Férjem) borfesztiválozni voltunk a Budai Várban. Mindketten szeretjük a finom borokat, így már alig vártuk a kóstolót. Előre áttanulmányoztuk a "Másik áruház" rendezvényről kiadott füzetét, vagyis átlapoztuk, mielőtt alátétként használtuk volna.

Délután indultunk, így még sikerült elkerülnünk a hosszú sorban állást, szinte pillanatok alatt a rendezvény területén találtuk magunkat. Immáron semmi nem választott el minket a zamatos nedűtől. A csuklónkra egy Szigetfílinges karszalagot ragasztottak, amitől Feri kényelmetlenül érezte magát. Egész idő alatt húzta, csavargatta a karszalagot, minta szándékosan le akarná magáról tépni. Próbáltam meggyőzni, hogy akkor hamar a kerítés másik felén találhatjuk magunkat, de elég nehéz természete van, nehéz meggyőzni is.

A belépő mellé kaptunk egy talpas poharat, meg a pohár tartására alkalmas nyakbaszütyőt is, ami a jegy árának kis töredékébe kerülhetett, de legalább Borfesztivál feliratú erekléyket vihetünk majd magunkkal.

Kiderült, hogy a rendezvényt egy élelmiszer áruház támogatta, ami nem maradt sokáig titok számunkra, ugyanis lépten-nyomon hatalmas táblák hirdették a szponzor kilétét.

De ne legyünk elégedetlenek, legalább szép környezetben és jó társaságban (itt első sorban a borokra gondolok) tölthettünk egy kellemes estét.

Kóstolójegyért cserébe ilyen kis fabódékban mérték a bort.

De volt mindenféle sajt is, meg kenyérlángos, meg egyéb finomságok is … de sajna mi nem engedhettük meg magunknak az ilyesmit. Bár kértem Ferit, hogy legalább csak egy Töki Pompost együnk meg ketten, de ő hajthatatlan volt. L

Itt adták a finomságokat …